Július 25.

Egyre izgatottabb  vagyok, hiszen a családom hamarosan meglátogat, és itt vakációzik több, mint három hétig :) A múlt héten voltam megtekinteni a lakást, amit kibérelnek, szerencsére mindent rendben találtam. Akad még egy-két elintézni való apróság, például megpróbálni kismotort szerezni a kisöcsémnek, megbeszélni ezt-azt a lakás kiadójával stb..  Nagyon várom, hogy megérkezzenek, már napok óta a programon töröm a fejem, szerencsére úgy tűnik, hogy sikerült rávennem őket, hogy legalább egy szigetre ellátogassunk együtt :D De itt, Nouméában is van elég látnivaló : pl. a Centre Culturel Tjibaou, mely leginkább a kanak építészetet igyekszik bemutatni, a Ouen Toro, mely a város mellett terül el, és kitűnő gyalogtúrák terepe (egy korábbi bejegyzésemben már megemlékeztem róla), a két leghíresebb tengerpart: a Baie des Citrons és az Anse Vata (mindketttőt felkerestem ma unalmas perceimben, és bár 26 fok van, csak térdig mentem bele a tengerbe.. Remélem, hogy mikor megérkeznek, már melegebb lesz a víz.) Az Anse Vata mellett sétálva megtudtam, hogy a szörfözés csak 1500 frankba kerül, ami egész jó árak mondható, és hogy az Ile aux Canards-ra innen megy taxi boat, a menettérti jegy 1200 frank, amit szintén kedvezőnek találtam. Természetesen megmutatom majd nekik a Place des Cocotiers-t, mely Nouméa szívében helyezkedik el, és innen könnyedén el tud indulni a húgom a táska-beszerző túrájára, ami minden külföldön töltött vakációjához hozzátartozik :D Tervbe vettem a Dumbéa melletti folyó közeli gyalogtúrát is, amit még márciusban láttam. Egyébként a lakótársamat pont júliusban látogatja meg a családja, egy hete jöttek, és még mindig Új-Kaledóniában vannak. Múlt héten feltérképezték a Province Nord-t, minden lényegesebb helyen megálltak. Én is profitáltam ebből, hiszen megkértem, hogy meséljen, így sok hasznos tipphez is hozzájutottam, pl. melyik utat érdemes elkerülni, vagy hogy Koumac fölött nincsenek benzinkutak stb... Pénteken a Phare Amédée-hez hajóztak ki szervezett utazás keretében, csillagászati áron: 14 ezer frankba került fejenként, ami már csak azért is horribilis, mivel 19 ezer frankért már igénybe lehet venni az ún. Ibozu promóciós ajánlatokat, melyekkel a Hűség-szigetekre (emlékeztetőül: Maré, amit néhány hete kerestem fel, szintén ehhez a szigetcsoporthoz tartozik) lehet menni, három napra, úgy, hogy az ár mindent tartalmaz az étkezésen kívül. De a lakótársam elmondása szerint jól érezték magukat, és ez a legfontosabb.
A munkahelyemen minden a legnagyobb rendben, hamarosan ki kell vennem a szabadságomat a családom ittartózkodása idejére.  Örömtelinek mondható hír, hogy az egyik ismerősöm, akit egy korábbi bejegyzésemben is megemlítettem (kétnyelvű), a MIJ-nél fog dolgozni augusztus 2-től :)

Július 16.

Az előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy 5 napos hétvége elé nézek, és igyekszem majd  kihasználni, ehhez képest azonban zömmel az ágyban fekve olvastam vagy filmet néztem, mivel elég makacs derékfájás gyötört. Kétszer is elmentem a patikába a múlt héten, ezen a héten pedig az egyik munkatársam javaslatára izomlazítót vettem. Ez utóbbi volt a leghasznosabb, de azért még nem futnám le a marathont :) Az itteniek kedvességének újabb bizonyítéka, hogy a patikában és a MIJ-nél is mindenki együttérző és segítőkész volt, többen érdeklődtek, még egy csontkovács elérhetőségét is megadták, biztos, ami biztos.

Azt azonban hozzáteszem, hogy a derékfájás ellenére háromszor is kimozdultam: pénteken búcsúbuliba mentem, hétfőn a tűzijátékot néztük meg (amelyet a francia forradalom kitörésének - Bastille bevétele, 1789. július 14. - évfordulójára rendeznek meg minden évben) majd utána nálam pizzáztunk, kedden pedig moziba mentünk, és megnéztük a Poltergeist c. filmet. A lakó- és önkéntestársam a családjával északra ment, sajnos elég rossz időt fogtak ki.
Fejben tovább közeledtem Magyarország felé (még álláshirdetéseket is szoktam nézegetni...:/), és többet tájékozódom az aktualitásokról (görög válság, menekültek, Iszlám Állam...), mint valaha. Talán kezdek unalmas felnőtté válni :DD Na nem, azt soha :)
A napokban megkaptam azt a levelet, melyet a küldő szervezetem, a Területfejlesztők a Vidékért Egyesület küldött el nekem, és amelyet a kiutazásom előtt írtam, saját magamnak címezve. Nagyon jól esett újraolvasni :) Érdekes volt látni, hogy hogyan gondolkodtam akkoriban, és ha belegondolok, hogy azóta mennyi minden történt velem..! Igazán hálás lehetek.

Július 9.

Oh là là, tegnap volt négy hónapja, hogy megérkeztem.. Milyen gyorsan repül az idő! :) Még további két hónap, és hazautazom. Kicsit várom is, meg nem is. Vágyom Magyarországra, miközben az Új-Kaledónia iránt érzett rajongásom lassan nem ismer határokat. Már azt sem tudom, összesen hány kaledóniás képeslapot vettem a kollekciómba, pár hete pedig olyan szerencsém volt, hogy az Új-Kaledónia Atlaszához 32%-kal alacsonyabb áron jutottam hozzá. A nevéhez méltóan óriási, így kicsit reszketek a reptéri limit miatt, de legrosszabb esetben kihajítok valami mást :D (Egyébként kinéztem már egy másik könyvet és egy fotógyűjteményt is...)
Talán pont ezzel az Atlasszal kezdődött el az az időszak, melytől kezdve tudatosan készítem fel magam arra, hogy elhagyom a 'Caillou'-t, és igyekszem minél több emlékkel visszatérni Európába.

Múlt hétvégén az egyik munkatársam elhívott Canalába, a mandarin-ünnepre. Ő elsősorban azért ment, hogy meglátogassa a családját, és hogy mandarint hozzon Nouméába. Nagyon kedves tőle, hogy elhívott egy másik munkatársammal együtt, és megmutatta azt a vidéket, ahol felnőtt :) Canala már az Északi provinciához tartozik (Province Nord), és a Fő sziget keleti partján helyezkedik el. Kedvező fekvéséből adódóan mindenki számára ideális célpont: hegyes-völgyes, a tengerpart is közel van, rengeteg az erdő, és az egészet megkoronázza a gyönyörű vízesése, mely lélegzetelállító látványt nyújt.
Ebédre nyárson sült húst ettünk a folyóparton, majd a mandarin-ünnep alkalmából kihelyezett standok mellett

sétáltunk. A munkatársam bemutatott minket mindenkinek, aki a családjához tartozik, egy idő után kezdtem elveszíteni a fonalat, annyi volt a 'petit père' :D (Később megtudtam, hogy a törzsben így nevezik azokat az apai ági nagybácsikat és az apa unokatestvéreit, akik fiatalabbak, mint az apa.) Egyébként a törzsben a család fogalma sokkal tágabb, sőt ismeretes a klán fogalma is, ami tovább bonyolítja a helyzetet. A klán több családot egyesít. Érdekesség, hogy a nő a házasságkötésével kikerül az eredeti klánjából, és a férje klánjához fog tartozni (hirtelen a római jog családjogi fejezete ugrott be ^^). Úgy is mondhatjuk, hogy a klán ad egy lányt a másik klánnak, és a régi klán - nagy szomorúságára - elveszíti a lányt. Olyannyira megszakad a kötelék, hogy ha például meghal a nő valamelyik testvére, a nő nem keresheti fel rögvest a régi klánját, hanem köteles akár várakozni és az új klánjával együtt felkeresni a régit. Nagyon örültem, hogy autentikus forrásból informálódhattam (két kanak kollégával voltam), elefántfülekkel hallgattam minden szavukat.

Lépten-nyomon kedves emberekbe botlottunk, még halászni is meghívtak, sajnos az időpont nem volt megfelelő.
Meglepett, hogy a törzsben senki nem zárja kulcsra a lakását. Emlékszem, Marén sem kaptunk kulcsot a kunyhónkhoz, de tulajdonképpen nem is volt szükségünk rá.
Ma csütörtök van, 5 napos hosszúhétvége elé nézek, remélem sikerül hasznosan eltölteni :)

Június 30.

Sokáig késlekedtem az újabb bejegyzéssel, pedig remek hétvégén vagyok túl :) Ismételten hajózni voltam, majdnem ugyanazzal a társasággal, mint az előző alkalommal. Ezúttal azonban változatlan feltételek mellett, de féláron élvezhettük a kirándulást. Már akik maradéktalanul élvezték: én továbbra is tengeribeteg vagyok, így amikor a hajó úton van, muszáj vízszintes helyzetben maradnom :D Az előző hajóúttól eltérően most társaságom is volt: egy félig spanyol, félig francia utastársammal beszélgettem elnyúlva a carré-ban, aki már 15 éve él itt. Teljesen kétnyelvű, arra a kérdésemre azonban, hogy melyik nyelven gondolkodik, álmodik és számol, azt válaszolta, hogy franciául, vagyis a két nyelv ádáz küzdelméből a francia került ki győztesen, köszönhetően annak, hogy a 41 évnyi életéből, melyből bátran letagadhatna legalább 15-öt, közel 35-öt francia nyelvterületen töltött. Egyébként az édesapja a spanyol, aki néha a szóvá is teszi, hogy "olyan furán tud néha beszélni", hiszen ritkán van alkalma, hogy a másik anyanyelvén társalogjon :D Ő egyébként egészen más ok miatt kényszerül ledőlni a hajózások alkalmával: megtudtam tőle, hogy évekkel ezelőtt autóbalesete volt, és 2 évig járni sem tudott. Hála a hosszadalmas kezeléseknek és a roppant akaraterejének, ismét lábra állt, és ma már nem mondaná meg senki, hogy valaha kerekesszékhez volt kötve. Azonban a hajó ingadozásától kímélnie kell a derekát. Megdicsérte a nyeltudásomat, de azért minden bagatell hibámat azonnal kijavította :D Érzékenyen tud ez engem érinteni, viszont eljutottam arra a szintre, hogy nem sértődöm meg, sőt hálás vagyok az ilyesféle iránymutatásokért, hiszen nagyon sokat lehet belőle tanulni (ha megkímélik az idegen nyelven tanulót a korrekcióktól, akkor előfordulhat, hogy egyes szavak, szerkezetek rosszul rögzülnek a fejében, így a fejlődése is lassúbbá válik). Visszatérve az új, kétnyelvű ismerősömre: csodálom a kitartását, és azt kívánom, hogy teljes életet éljen :)

Az előző utamon egyetlen árva delfin akadt csak az utunkba, azonban most egy egész falkába botlottunk bele, akik hosszasan lépést tartottak velünk. 4 videót is készítettem :) 

De nem ők voltak az egyetlen víziállatok, melyek keresztezték az utunkat: két cápa is megtalált minket, akikről néhány utastársam számolt be, visszatérvén önfeledt, kb. két percesre redukálódott búvárkodásukról :D Mivel korábban horogra akadt egy tonhal, adódott az ötlet, miszerint oda kellene adunk nekik a belsőségeket és a hal vázát (rajtahagyva egy kevés húst is), miközben az egyik ismerősöm vízálló kameráját a hajótesthez illesztve lefilmezzük őket. Ez sikerült is :D Örültem, hogy lencsevégre kaptuk őket, ugyanis a hajóról nem látszódtak, csak sötét árnyként úszkáltak az 5 méteres vízben. Pont Îlot Kouarénál voltunk, ahol a májusi, halálos kimenetelű cápatámadás történt, így természetesen le kellett mondanunk a búvárkodásról és a fürdőzésről a következő szigetig, Îlot Téréig. Öröm az ürömben, hogy profitálni tudtunk a jelenlétükből :)
Lent a kommentek között megtaláljátok a videókat!

A napokban hazament egy másik önkéntestársam. Egy évet töltött itt. Az önkéntes jelöltekkel, akik közül egy őt fogja helyettesíteni, nemrég folytatták le a Skype-interjúkat.

Szerencsére a munkám keretében is alkalmam nyílt az utazásra: a nem is messzi La Foába mentünk, ahol iskolásoknak tartott rendezvényen voltunk jelent a MIJ standjával.