Május 27.

Tartozom egy vallomással: borzasztóan hiányzik az anyanyelvem! A legnehezebb a múlt héten volt: két programot is lemondtam, mert kicsit egyedül akartam lenni. Szerencsére mindenki megértette :) A francia egyre jobban megy - furcsa is lenne, ha nem fejlődnék idegennyelvi környezetben -, viszont amikor fáradt vagy stresszes vagyok, akkor valamiért nehezebben sikerül szavakba öntenem a gondolataimat. A többiek mindig megdicsérik a franciámat, persze ha olyan hibát követek el, ami vicces, azt hahota követi :D Szerencsére egyre ritkább o:)
E bejegyzés szövegezése közben egyébként azt veszem észre, hogy egyre nehezebben jönnek a mondatok magyarul, és sok a félreütés is, hiszen a MIJ-nél ki vagyok téve az eltérő francia billenyűzet ódiumának, megszoknom még nem sikerült teljesen, csak arra volt elég ez a két-három hónap, hogy a magyar billentyűzettől elszokjak :D
Egy hosszú, négynapos hétvégén vagyok túl, melyet főképp pihenésre fordítottam (csak hétfő délután néztünk ki kicsit az itteni francia barátaimmal a partra), hiszen a következő hétvégén bőven lesz alkalmam az utazásra: többnapos hajóútra megyünk ugyanis a déli partok mellé, azt követően pedig keddtől csütörtökig a Hűség-szigetek egyikén, Marén leszek :) Már múlthéten megvettem a menettérti repülőjegyet az ebédszünetemben (természetesen borsos áron - a mai napig is akarva-akaratlanul átváltom forintra az árakat :D). Így a nagy tervem, hogy valamennyi szigetre ellátogatok (Ouvéa, Lifou, Maré, Île des Pins, esetleg Tiga és Bélep is), kezd realizálódni. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a barátaim szerveznek egy kisebb kiruccanást Maré-re, és meghívnak. Együtt minden jobb. És olcsóbb is :-DD Egyébként Maré számít a 'legvadabb' szigetnek, talán azért is, mert a leginkább erdővel borított terület Új-Kaledóniában. Nagyon izgatott vagyok, biztos vagyok benne, hogy megérte kivenni két szabadnapot is érte :)
Csütörtök este a MIJ igazgatója elvitt minket egy kötetlen összejövetelre a két önkéntestársammal együtt a május 9-i Európa-nap apropóján. A koktélra több konzult és nagykövetet is meghívtak. Jól telt, helyi különlegességeket is kóstolhattunk.
A munkáról: továbbra is remek a hangulat, a kollégák segítőkészek, mindenki mosolygós. A törzsbeliek halk beszédét már majdnem teljesen sikerült megszoknom. Az egyik itteni lánytól megtudtam, hogy sokszor ijesztő a számukra, hogy a fehérek  túl hangosan beszélnek. Megkérdezte, hogy ez nem zavar-e engem :) :) A héten több alkalommal fordítással összfüggő feladatot is kaptam. Ezen a héten csak három napot dolgozom, a hétfő szünnap volt, a péntekem pedig szabad. A jövőhetem ennél is jobb lesz: csak hétfőn és pénteken leszek bent ;)
Az időjárás egyre hidegebb itt, az őszből már csak pár nap van hátra: júniustól beköszönt a (déli féltekei) tél. A 'hideg' itt pár fokos csökkenést jelent mindössze, de a kaledóniaiak már nagyon fáznak: pulcsi, köhögés, orrfújás, néha még sapka is :D Az egyik ismerősöm még orvoshoz is fordult a torokfájásával. Én továbbra is pólóban, és - ha tehetem - papucsban járok, bár azt el kell ismernem, hogy kora reggel és késő este egész hűvös tud lenni, különösen, ha esős az idő.
A bevásárlásoknál már nem csak a kötelező mosolyt kapom az ott dolgozóktól, hanem azt a mosolyt, amit azoknak tartogatnak, akiket gyakran látnak. Kezdetben meglepett, most már természetesnek veszem, hogy nem néznek bele a távozók táskájába egyik üzletben sem (Nizzában belenéztek).